PLASZTIK DIÁKIGAZOLVÁNY SZÜLETIK

A fenti problémák miatt az illetékesek úgy határoztak, hogy egy újfajta igazolvánnyal váltják fel az ezredfordulóhoz közeledve mind inkább elavultnak tűnő régit. A korszerű igazgatás ugyanis korszerű okmányokat kíván, amelyekkel nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet visszaélni, amelyek tartósak, jó minőségűek.

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által 1997. május 14-én a Közbeszerzési Értesítőben - az új diákigazolványok szállítása tárgyában - meghirdetett közbeszerzési eljárásra számos pályázat érkezett. Az ajánlatok közül a CompuWorx Kft. és Állami Nyomda Rt. közös pályázatát hirdették ki nyertesnek. A győztes pályázóval a szaktárca 1997. november 24-én kötötte meg a vállalkozói keretszerződést.

Az új diákigazolvány egy bankkártya méretű műanyag lap lett, amelyen a tulajdonos fényképe, aláírása és személyi adatai, az igazolvány egyedi azonosítója, az oktatási intézmény(ek) adatai, valamint a képzés típusára (nappali, esti, levelező, távoktatás) jellemző képecske, ún. piktogram szerepel. A kártyán az adatok lézergravírozásos eljárással kerültek feltüntetésre. A felsőoktatási igazolványokra még egy aranyszínű elektronikus szerkezet, ún. chip is került. Ezzel a magyar felsőoktatási diákigazolvány lett a világon az első országosan használt hivatalos, "B" kategóriás biztonsági okmánynak minősülő mikroprocesszoros kártya.

Az egyetemi szférában először a pécsi hallgatók ismerhették meg széles körben az intelligens kártyát, amikor a CompuWorx elkészítette a UniChipŽ rendszert.
Ez egy elektronikus diákigazolvány és hallgatói információs rendszer is egyben. Az 1997/98-as tanévvel együtt mintegy 15.000 mikroprocesszoros kártyát bocsátottak ki a JPTE Közgazdaságtudományi-, Állam és Jogtudományi-, Bölcsészettudományi-, Természettudományi-, Műszaki- és Művészeti Karán, valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi, illetve Egészségügyi Főiskolai Karának hallgatói számára.

Elkészülnek az első plasztik-lapocskák

A tervek szerint teljes körű igazolvány-cserére került sor. Ennek megfelelően hatalmas számú, közel 2 millió diákigazolvány elkészítése várt a gyártókra. 1998 júliusára már 1 millió diákigazolvány-igénylőlap érkezett be az Állami Nyomdához. 1998 októberére közel kétszázezer diákigazolvány jutott el újdonsült tulajdonosához, karácsonyra pedig ez a szám meghaladta az egymilliót. Időközben a Diák-Bónusz Közhasznú Társaság, mint a minisztérium többségi tulajdonában lévő háttérintézmény, hozzálátott az új típusú igazolvánnyal igénybe vehető kereskedelmi kedvezmények szervezéséhez.

A diákigazolvány-rendszer megújítása természetesen új jogi hátteret is kívánt. Ennek megfelelően 1999-ben megszületett a diákigazolványról szóló 30/1999. (II.15.) Korm. rendelet, valamint a részletes eljárást rögzítő, a diákigazolványok előállításának, kiadásának és nyilvántartásának rendjéről szóló 15/1999. (III.24.) OM rendelet. A két jogszabályt azóta többször módosították, a jelenleg hatályos Diákigazolvány Jogszabály a 17/2005. (II. 8.) Korm. rendelet.
Ahhoz, hogy a diákigazolvány esetleges elvesztése, sérülése, érvényességének lejárta stb. esetén a diák továbbra is igénybe tudja venni a számára biztosított utazási, kulturális kedvezményeket, az új típusú állandó diákigazolvánnyal egyidejűleg megszületett az ideiglenes diákigazolvány is. Ez az okmány két részből áll: egy, a közoktatási diákigazolvánnyal megegyező színű plasztik-lap, amely lézergravírozással tartalmazza az iskola adatait, illetve egy papíralapú személyi lapból, amely a diák személyes adatait és fényképét tartalmazza. Az ideiglenes diákigazolvány bevezetésekor 45, jelenleg 60 napra alkalmas a kedvezmények igénybevételére.